_
ÍGY KEZDTE SZIVÓS, AZ EDZŐ

Olyan hírnevet szerzett magának a vízilabdában, mint a labdarúgásban a régiek közül Orth vagy Schlosser. Szivós István a második világháború utáni évek klasszikus középcsatára volt a - szó igazi értelmében. El lehet róla mondani, hogy művészi tökéletésségre emelte a középcsatár szerepkörét. Nemcsak egyszerű góllövő volt Szivós Pista, hanem labdaművész, aki a lövéstechnikában a legmagasabb szintre emelkedett. Nemcsak ismerte a különböző lövésfajtákat, hanem azokat alkalmazni is tudta. Erről talán a kapusok tudnának bővebben mesélni...

Szivós már a 40-es évek elején feltűnt, de a második világháború megakadályozta tehetségének igazi kibontakoztatásában. Csak a felszabadulás után ugrott ki és hamarosan a világ egyik legjobb vízilabda középcsatára lett. Nyolcvanöt alkalommal szerepelt a magyar válogatott csapatában, kétszer az olimpiai győztes együttesben, rövid megszakítással 13 évig pedig a Vasas csapatában. Sportszerű felfogása, életmódja lehetővé tette, hogy több mint másfél évtizedet az élvonalban maradhasson.

39 éves korában sem kopott még meg a tudása, mégis úgy érezte, hogy most kell abbahagynia. Nem úgy távozott az aktív játékosok sorából, mint sok lecsúszott, kiscsapatban játszó nagyság, hanem mint a bajnokság gólelsője. És ez nem mellékes. Szivós az eredményesség fényes koszorújával lépett ki a vízből a medence szélére.

De: nem szakad el a vízilabdától. Mint a Vasas csapatának edzője működik majd tovább. A szerepkör új és sok tekintetben szokatlan neki, mert Szivós eddig nem foglalkozott komolyabban az edzői mesterséggel. Úgy látta, hogy a kettőt nem lehet összeegyeztetni. Az egyik feltétlenül a másik rovására ment volna.

Most azonban már "teljes fegyverzetben" állhat, mint edző a Vasas rendelkezésére. Minden energiáját, tudását az edzői hivatásnak szentelheti. Volt játékostársai közé került, akikkel még együtt játszott. Vajon nem jelent-e ez hátrányt? Szivós klubtársának, Ilovszky Rudolfnak, az edzővé vált labdarúgónak a példját említi.
- Ilovszky is megszerezte a szükséges tekintélyt, nekem is sikerül. Véleményen szerint minden az egyéntől, az edzőtől függ. A fiúk teljes megértéssel, bizalommal vannak, az idősebbek, főleg Markovits Kálmán pedig segítenek a munkámban.

Szivós sok edző keze alatt dolgozott. És ez egyáltalán nem hátrányos számára.
- Éppen ellenkezőleg. Igyekeztem mindig megtanulni az edzői fortélyokat. És amelyek az én fejlődésemet elősegítették - úgy látom -, gyümölcsöztetők lehetnek mások számára is.

Hogyan fogott hozzá az edzői munkához?
- Szinte furcsán hangzik, de nem szakmai ügyekkel kezdtem a munkámat. Úgy láttam akad más elintézni való is. Fontos, hogy törödjék az ember a játékosok vízen kívüli életével is, munkakörülményeivel is. Csak attól lehet teljes értékű játékot várni, akinek nincsenek gondjai, problémái. Első dolgom volt tehát rendbehozni egyik-másik játékos ügyét. Ma minden Vasas vízilabdás dolgozik vagy tanul.

Akad még sok tennivaló a Vasasban. Évekig nem fordítottak gondot az utánpótlás nevelésre.
- Ez valóban így van, és ezen változtatni akarunk. Ma már közel húsz fiatallal foglalkozunk. Tudom jól, máról holnapra nem lehet utánpótlást nevelni, de most már eltökélt szándékunk, hogy elképzelésünket tervszerűen megvalósítjuk.

Ki lesz az utóda a csapatban. Erre így válaszol:
- Vitárist szemeltem ki. Testi ereje, úszástudása, lövőkészsége alkalmássá teszi őt erre, kár viszont, hogy még nem eléggé szemfüles. Pedig a vízilabdába a másodperc tört része alatt kell cselekedni. Vitárisban bízunk. Reméljük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ha nem, akkor nekünk is át kell térnünk a "hajrá vízilabdára". Játékunkat azonban ettől függetlenül igyekszünk még korszerűbbé tenni.

Az új edző bemutatkozása sikerült: a Vasas megnyerte a szombati villámtornát. A kezdet tehát reménykeltő...

(írta: Várszegi János)