1945
SZIVÓS ISTVÁN - ÉLETÉRŐL

- 1920-ban születtem és már 1930-ban ott voltam Szegeden a Sz.U.E. névtelen csemetéi között, mint "békaúszó".

1932-ben szüleim Budapestre költöztek, ahol, mivel iskolám legtöbb tanulója a MUE-ban úszott, ezért én is a lágymányosi egyesületben folytattam úszó pályafutásomat. 1935-ben már vízipólózni is kezdtem. 1937-ben I/B. osztályú bajnokságot nyertünk s ekkor a vízipóló válogatott keretbe is bekerültem. 1940-ben léptem a MAC csapatába. Ebben az évben az egyik legszebb nemzeti siker részese is voltam. A "B" válogatottban Spalatóban a horvát válogatott ellen játszottam. Mérkőzés az utolsó percben lőtt gólommal 3:3 arányban végződött, amely döntetlen szép sikernek számított.

1942. júniusában frontszolgálatra mentem, ahonnan 1943. májusában tértem haza. Bizony kemény idő volt az, amit kint töltöttem. De nagyon jót tett! Én az úszáson kívül soha más sportot nem űztem. És ez az egy esztendő megkeményített, fegyelmezetté tett. Azóta sokkal jobban megy a játék és ellenfeleimmel szemben legtöbbnyire erőfölényben is érzem magam.

Bármelyik helyen szeretek vízipólózni, de legjobban a csatársor valamelyik helyén.

Mint a BSzKRt tisztviselője, hivatali elöljáróim sportszeretete révén, zavartalanul űzhetem sportomat.

Végtelenül hálás vagyok sport tanítómesteremnek, Kenessey doktornak, Kösztnernek, Vértessy Jóskának, de a legfőképpen Vízvári Karcsi bácsinak, aki nemcsak sportoktatóm, hanem az életben is igen jóindulatú támogatóm.


Ezzel befejezzük az 1944. év legjobb vízipólócsatárának ismertetését azzal, hogy ha kék-sárgák játszanak, azt mindig érdemes megnézni, márcsak azért is, mert közöttük játszik a Szivós Pista.