_
A FELSZABADULÁSRA EMLÉKEZVE

"A felfedezés öröme" - mondta valaki,jóllehet ez sokkal nagyobb, csodálatos "valami" volt, az élni akarás öröme. Minden találkozás egy újabb megkönnyebbülés, egy újabb boldogság, aztán a feszült izgalom, a találgatások - vajon ki lesz a következő érkező, kik tűntek el, kik haltak meg. Budán még ropogtak a gépfegyverek, de a szigeten már-már gyülekeznek a pólósok, a "Spori" romos volt, elöntötte a víz, s a gépházban akár a kapukat is fel lehetett volna állítani.

FELSZABADULÁS. Lázas sietséggel épült az ország, alakultak az új, emberibb életek, s szinte varázsszóra éledt egy új sportmozgalom... Megváltozott körülmények, új lelkesedések - egy sportember, Szivós István emlékei:
- A Manci hídon jöttünk át, kerestük, kutatuk egymást, s rövidesen már a Széchenyiben elkezdtük az edzéseket. Nem volt csapatunk, egyesületünk. Összeálltunk néhányan és a Vasas alapítása után felkerestük Hegyi Gyula bácsit. Megalakítottuk a szakosztályt, még intézőt is mi szereztünk és 1947-ben már megnyertük a magyar bajnokságot. Egy év múlva, a londoni olimpia ezüstérmes csapatában már többen játszottunk a Vasasból.

A Vasasban kezdte újra, s ott is fejezte be, edző lett csapatánál, majd Egyiptomban is irányította az ottani válogatott munkáját. Sportpályafutása szorosan kapcsolódik a felszabadulás utáni magyar vízilabdasport történéseihez - nyolcvanötszörös válogatottságból, két olimpiai győzelméből válassza ki ő a legszebbik emléket:
- Talán Helsinki. Utolsó mérkőzésünkön az USA ellen nem volt szabad gólt kapnunk. Sikerült. Három gólt szereztem, s közülök az egyiket úgy - a fiúk mesélték -, hogy csak a csuklóm látszott ki a vízből. Aztán a hazaérkezés életem egyik legnagyobb emléke maradt. Csodálatos fogadtatás volt, tulajdonképpen ekkor éreztük igazán, hogy mit jelentett számunkra a felszabadulás.

Amikor erről beszél, a MUE-éveket emlegeti...
A tizenöt esztendős fiú már az első csapatban játszott. Vasesztergályos volt, éjszakánként dolgozott, hogy folytathassa a sportolást. A felszabadulás után a Beszkártnál kapott tisztviselői állást...

- Olyan körülmények közé kerültem, amelyekről azelőtt álmodni sem mertem volna. Özvegy édesanyámat is el tudtam tartani. 1951-ben kerültem a Vasas Szakszervezethez, s jelenleg a gazdasági iroda vezetője vagyok. Két gyerekem az orvosi egyetemre jár, s ami külön boldogság: Pista fiam is vízilabdázó. Mit tagadjam, a vízilabdázáson, a sporton keresztül lettem valaki...

Halkan, kicsit akadozva mondja, de nem minden büszkeség nélkül.