_
KAIRÓBÓL JÖTT

- Szivós Istvánt keresem...
- Kérem. - A portás fel sem néz, megszokott mozdulattal int:
- Földszint, ötös ajtó. Gazdasági osztály.


Szivós István hosszú ideig dolgozott itt, a vasasszakszervezet székházában, de mégis: elvégre két és fél évi szünet után foglalta el ismét a helyét íróasztala mellett. A portás meg, mintha a világon semmi sem történt volna: Szivós?... Ott, kérem, természetesen a megszokott helyén, hát hol is lehetne?...
Örülhettek neki - nyugtázom - ha ilyen magától értetődően vették a visszatértét...


A "kövér fürdőzők társasága"

Két és fél évet töltött Kairóban, a volt 85-szörös válogatott középcsatár. Az Egyesült Arab Köztársaság válogatott vízilabda-együttesét készítette fel.
- Mit találtam az ismerkedés első heteiben Kairóban?... Tulajdonképpen a vízilabdázásnak csak szerény nyomait - emlékezik az indulás nehézségeire Szivós István. - A válogatott keret inkább valami kövérkés fürdőző, műkedvelő társaságnak látszott, mint vízilabdagárdának... Úgy, ahogy rendbe ráztam őket, sietve, hiszen a tokiói olimpia küzdelmeitől már csak három hónap válaszott el bennünket. De közben már tervezgettem mi tévő legyek az olimpia után... Először is kitelepítettem a "fürdő-közönséget", az idősebbeket. Szétnéztem nemcsak a főváros klubjaiban, hanem vidéken is, fiatalokkal frissitettem fel a keretet. Megszerveztem az edzői tanfolyamot, majd a játékvezetőképzést, s szép fokozatosan az utánpótlás foglalkoztatást is.


Az eredmények - magyar mércével

- Sikerült-e elképzeléseit maradéktalanul megvalósítania?
- Őszintén szólva - nem... Eljövetelemkor igen komoly elismerésben és kitüntetésben részesültem, ott tartózkodásom alatt is minden támogatást megkaptam az Egyesült Arab Köztársaság Olimpiai Bizottságától és a szövetségtől... Ennek ellenére munkám eredményét nem lehet magyar mércével értékelni. Évi, sőt részletes havi edzésterveket sokszorosítottam - a vidéki edzők segítésére is. Jártam a vidéket, gyakran tartottam bemutatóedzést Alexandriában, Izmalliában, Port-Szaidban, Szuezban, Mahalában. Ottlétem alatt megindult az ifjúsági és a serdülő bajnokság. Mégis... Nincs hagyománya a sportágnak, nincsenek tömegalapok, még a vízilabdához szükséges szerény mértékben sem, egészen más a vízilabda edzések jellege, mint nálunk. A legnagyobb klubok, mint például a Gezira, a Heliopolis, vagy a Heliolidó, elsősorban a társasági élet és a szórakozás igényeit elégítik ki, s csak harmadsorban a sportét. Így magától értetődően lanyhább a sport nehéz oldalai iránt megnyilvánuló lelkesedés, a szorgalom és főként a kitartás... Olykor-olykor még a válogatottat is csak nehezen lehetett magam köré gyűjteni. Egyiptomi szemmel nézve viszont, a fejlődés, állíthatom, ugrásszerű volt.


Montáza, a piramisok, a Vörös-tenger

- A klíma?
- Kellemes, nyáron van csak néhány 44-46 fokos, forró nap.

- Szabadidejében?...
- Együtt töltöttük az időt a magyar kolóniával, a kint edzősködő szakemberekkel, a Külker Vállalat, valamint a követség dolgozóival.

- Az étkezés, az arab ételek?
- Nem tudtam megszokni - megtanultam főzni.

- Élmények?
- Hát ez egy hosszadalmas, véget nem érő felsorolás lenne... Alexandria, Faruk volt király "paradicsoma", a Montáza, a Vörös-tenger, a piramisok, a fujami sírok feltárása, maga Kairó, Asszuán...

- Tervei?
- Végleg itthon maradok. Hiányzott már a család, Pista fiam közben válogatott vízilabdázó lett, egyetemre készül... Utrecht idején szomorúan hallgattam a rádióhíreket. Szeretnék segíteni, valamilyen módon hozzá is szeretnék járulni az újbóli felemelkedéshez.

(írta: gallov)