1947
AZÉRT HÁLÓ, HOGY ZÖRÖGJÖN

Szivós beszél az új vízilabdastílusról, Londonról, és a "taglózó" hátvédőkről

Szivós Istvánnak Monte Carlóban nem ment a játék. A Budapest-bajnokságon a mezőny legjobb játékosa volt. Németh Jamesz-szerü gólokat lőtt, nem tudták fogni, az MTK elsősorban neki köszönhette a bajnokságot. Ma ő a magyar vízilabdaválogatott első számú játékosa. "Kettőzéseitől" rettegnek a kapusok. Ilyenkor aztán nem ismer "kegyelmet". Ha kinyúlik keze a vízből, kapus legyen a talpán, aki kifogja a labdát.

Most Londonra összpontosítja minden erejét.

- Ki kell köszörülnünk a csorbát - mondja Szivós Pista. - Kicsit megtéptek minket Monte Carlóban, hát be kell bizonyítanunk: nem olyan rossz a magyar vízilabdasport.

- Hogyan készülnek?
- Egyelőre csak könnyű edzéseket tartunk a vízben. A tornán már erősebb munka folyik. Nagyon jó ez, mert lemennek a felesleges kilók.

- És a vízben?
- Ott a stílusra fektetjük a fősúlyt. Be kell gyakorolni az úszójátékot. Rengeteget úszunk, persze csak egészen könnyen. A kétkapus játékban pedig a váltásokat gyakoroljuk. Folyton mozogni kell, nem horgonyozunk le a kapu előtt. A hátvéd, ha kedve tartja, jöjjön a csatár után. Kiirtjuk az "állóhátvédet". Természetesen egyéb gyakorlatokat is végzünk. A passzolásra feketetjük a fősúlyt. Mert most nem a lehorgonyzó középcsatárnak kell a labdát adni, hanem a mozgó, az úszó embernek. Ez pedig sokkal nehezebb; ennek be kell idegződnie az emberbe. Sok-sok gyakorlás kell ehhez, ismernünk kell egymás gondolatát is.

Szivós önzetlen játékos. Nála nem fontos, hogy ki lövi a gólt. A lényeg: zörögjön a háló! Gyarmatit dicséri:
- Úgy látszik, beváltja majd a hozzáfűzött reményeket. Egyre jobban játszik. Nagy előnye, hogy balkezes, jól úszik, és pompásan lő. Csuvik Oszival is jól megértjük majd egymást, a többiekkel sem lesz baj.

- Általában véve - folytatja Szivós - jó a szellem a fiúk között. Ez pedig a sikeres szereplés egyik előfeltétele. Nem szabad féltékenykedni egymásra, mert akkor baj van. Az MTK is elsősorban a jó csapatszellemnek köszönheti a Budapest-bajnokság megnyerését. Nem is gondoltunk arra, hogy elsők lehetünk. Igaz, szorgalmasan dolgoztunk, de a bajnok Vasast és az UTE-t mégis csak nagy ellenfélnek tartottuk. És mégis győztünk.

A vízilabdázók örök vitája: ki a durva, a hátvéd, vagy a csatár? Avagy mindkettő? Szivós véleménye:
- Kevés olyan védőjátékos akad nálunk, aki nem az ellenfelet, hanem a labdát nézi. Talán csak Kalapos az egyetlen kivétel. Holop is eleinte így játszik, de amikor gólt lőnek róla, akkor már "taglózni" kezd.

- És milyenek a külföldi ellenfelek?
- Azok is durván játszanak. Persze sok függ majd attól, mit engednek meg a játékvezetők. Remélem azonban, hogy a játékvezetők sem akadályozhatják majd meg győzelmeinket.