1964
SZEPESI GYÖRGY: GÓL! GÓÓÓÓL! 2000 GÓL!

"A vízipólósok már Melbourne előtt akcióba léptek...

- Nézzétek csak! - kiáltott fel a pálmafák között tovasuhanó autóbuszon Kárpáti György. - Látjátok azt a plakátot?
Melbourne felé, Szingapurban egy napra megállt a gép. A repülőtérről a városba vezető főútvonalon sűrűn egymás mellett állottak a plakátok: Hungary-Singapoor Waterpolo. Rövidesen kiderült, hogy a leleményes szingapuriak időben megtudták, hogy egy teljes napot tölt majd a magyar csapat a nagy kikötővárosban, s bizonyosra vették, hogy nem utasítja vissza kérésüket: játszik egy nemzetközi mérkőzést.

Így került sor a vízilabda történetében első -ha nem is hivatalos magyar-szingapuri találkozóra. Talán érdemes feljegyezni, hogy az eredmény 11:2 volt a magyar csapat javára.

Nem sokkal később, az olimpiai torna kezdete előtt Rajki Béla, akkori szövetségi kapitány, megbeszélésre hívta össze a játékosokat. Valóságos "vérszerződést" kötöttek:
- Összefogunk, nyernünk kell!

Napi két edzést tartottak. S ha az uszodában nem volt edzési lehetőség, kimentek a tengerre, csakhogy egy percet se hagyjanak kihasználatlanul.

Kellett is az alapos előkészítő munka, mert csak fokozatosan lendült bele a csapat a játékba. Az angolok elleni mérkőzésen (6:1) még nagyon döcögött a gépezet, az amerikaiak ellen (6:2) sem ment még igazán jól. Később azonban az amerikaiak nagyon büszkék voltak erre az eredményre, s végül is, amikor nem jutottak a négyes döntőbe, az olimpiai játékok után ezzel vigasztalták magukat:
- Viszont a magyaroknak egyetlen csapat sem tudott rajtunk kívül két gólt lőni...

Az amerikaiak elleni mérkőzés után kezdődött ugyanis a 4:0-ás széria.

Először az olaszok ellen szálltak vízbe a fiúk. Az azzurik hatalmas küzdeni akarással játszottak, s ha kellett, a vízilabda helyett "vízirögbit" mutattak be. A magyar csapat ezen a mérkőzésen próbálta ki a széttéphetetlennek hitt lastex-fürdőnadrágokat. De az olaszoknak meg se kottyant az elszakíthatatlan nadrág. Az első félidő 7. percében, 0:0-ás állásnál már a második magyar játékosnak szaggatták darabokra a lastex-nadrágját. Aztán a magyar csatárok ötletes, technikás játékukkal az olasz védelmet "darabolták szét" - megszületett az első 4:0.

A németek elleni mérkőzés előtt vidám intermezzó derítette jókedvre vízilabdázóinkat.

A tornára ugyanis csak tizenegy játékost nevezhettek, de hogy a csapat veteránjának, Szivós Istvánnak is helyet biztosítsanak, őt a 200 méteres mellúszásra nevezték. A legújabb szabályok szerint azonban Szivós csak abban az esetben vehetett részt a vízilabda-tornán, ha elindul abban a versenyszámban is, amelyre nevezését elküldték. A helsinki olimpián Szittya Károly mint toronyugró szerepelt a listán, de akkor még nem volt kötelező a nevezési számban az indulás. Melbourne-ben viszont igen. Amikor Szivós ott állta a rajtkövön, felnézett a toronyra és felsóhajtott:
- Még szerencse, hogy engem a mellúszásra neveztek...

Szivós Pista nem is tudta, hogy előfutamának külföldi részvevői mennyire tartanak tőle. Az előfutam előtt ugyanis Markovits Kálmán alaposan ráijesztett a német Kleinre és társaira:
- Szivós az új magyar mellúszó csillag... Nézzétek csak meg hatalmas mellkasát...

Szivós 3:18 perces idővel, becsülettel végigúszta a távot, s még csak nem is lett utolsó. Világhírű "ellenfelét" Kleint ugyanis forduláshiba miatt diszkvalifikálták..."