1982
KÁRPÁTI GYÖRGY: MEDENCÉK, GÓLOK, POFONOK

... Helsinki főutcáján, a Mannerheimintien sétálgattunk. Az otaniemi olimpiai falut meglátni és megszállni csak egy pillanat műve volt, és most az első edzésre igyekeztünk. Szó, ami szó, nem törtük kezünket-lábunkat. Új várossal lassan szabad csak megismerkedni. Legokosabb, ha az ember apró kortonyként kóstolgajta először. Sétáltunk hát, nézelődtünk és percek alatt kiderült, hogy a csapat érdeklődésésnek skálája fantasztikusan széles.

...

Szivós Pista a nagy, vörös sziklákat borító fenyveseket nézgetette és egészen ellágyult a markáns arca. Csodálkozva néztem, erről az oldaláról még nem ismertem. Sohasem gondotlam volna, hogy Pistit, ezt a másfélszeres életnagyságú gólgyárost ilyen lírai hangulatba ringatja a természet szépsége.

Felmászott az egyik sziklára, a szem szinte ködös llett az áhitattól. Úgy állt ott, akár a Kalevala valamelyik hosszú nevű hőse.

- Fenyvesek! - suttogta. - Micsoda erdők! Óh, ha én ezeket kitermelhetném! Odanézz, csupa bútornak való, csupa élületfa! Mennyi papírt lehetne ebből gyártani. De lehet, hogy még kifizetődőbb lenne, ha fogpiszkálónak dolgoztatnám fel az egészet... esetleg karmesteri pálcának...

...

Az amerikai megrántott, eltűntem a víz alatt, mint egy torpedó, amely félúton meggondolja magát és visszafelé kezd száguldani. Kétségbeesett csavarral sikerült a labdát még valahogyan Szivós Pista kezére szerválnom.

Amikor fél órával később újra a víz színére vergődtem, a labda még mindig Szivós Pista kezén volt. Pistából viszont csak a tenyér látszott. A többit két amerikai vasgyúró gyömöszölte kétségbeesett kollektív munkával a medence betonjába.

Valami kísérteties látvány volt ez. A két amerikai derékig a víz felett, a hátukon hajókötél vastagságú izomzat, és nyögnek és tekeregnek és küszködnek és Pista sehol, de a tenyér és a labda mozdulatlanul és fixen a víz színén.

Aztán egyetlen bársonysima csuklómozdulat. Ez már fekete mágia, mert a következő pillanatban egyszerűen eltűnik a labda. Eltűnik. Másodpercekig keressük a szemünkkel. Az amerikai kapus is, az amerikai hátvédek is, a játékvezető is, a gólbírák is, a tízezernyi néző is. A labda nincs sehol.

És akkor hirtelen észrevesszük. Testet ölt valahogyan. Ott vigyorog az amerikai háló legmélyén. 4:0. Négy-null! NÉGY-NULL!!!

Olimpiai bajnokok vagyunk!